Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 5 találat lapozás: 1-5

Névmutató: Pirityiné Szabó Judit

1999. augusztus 19.

Aug. 19-én nyitotta meg hivatalosan Orbán Viktor miniszterelnök a Határon Túli Magyarok Hivatalának új székházát. A Gellért-hegy oldalán levő épületet szépséghibája, hogy a Budapesten járatlan határon túli magyar számára nehézkes a megközelítése. Az átadási ünnepséget a hivatal elnöke, Szabó Tibor nyitotta meg, kihangsúlyozva, hogy a határon túliak is tekintsék magukat a ház gazdáinak, mely közös ügyeinket hivatott szolgálni. A rendezvényre 78 határon túli magyar személyiség - politikai és egyházi vezető - kapott meghívást: A Külügyminisztérium nevében Németh Zsolt államtitkár szólt az egybegyűltekhez, emlékeztetve arra, hogy ez alkalommal a Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának 10 éves évfordulóját is ünnepeljük. A Határon Túli Magyarok Hivatala a következő szervezeti egységekből tevődik össze: Elemző Főosztály - vezetője dr. Gyurcsik Iván, Dokumentációs, Sajtó- és Tájékoztatási Főosztály - vezetője dr. Bátai Tibor, öt területi főosztályból: Román Referatúra - vezetője Bálint-Pataki József, főosztályvezető helyettes Sagyebó László, főtanácsos Takács Ferenc; Szlovák Referatúra - vezetője Czimbalmosné Molnár Éva; Horvát, Szlovén, Jugoszláv Referatúra - vezetője Pirityiné Szabó Judit; Nyugati Magyarság - vezetője dr. Pusztaszeri László; Ukrán Referatúra - vezetője Tóth István, továbbá Koordinációs és Jogi Főosztály - vezetője dr. Szabó Csaba, Igazgatási Osztály - vezetője Horváth Sándorné, Gazdasági Főosztály - vezetője Katrinecz Lászlóné és a Mo-2000 Konferencia Titkársága - Keszthelyi Gyula vezetésével. Orbán Viktor miniszterelnök a nemrég elhunyt Wass Albert szavait idézve adta át a Határon Túli Magyarok Hivatala új székházát: "Jönnek majd újra boldog építők, és kiássák, ami odalent volt, s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot". Ünnepi beszédében a magyar kormányfő hangsúlyozta, a kormány változatlanul vallja, hogy "Magyarország polgárai a határainkon kívül élő magyarokkal együtt egy és oszthatatlan nemzet". /(Guther M. Ilona): Tíz év után önálló székházban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

2002. október 3.

A Magyar Nemzet értesülései szerint október 1-jén nem szűnt meg az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumának mandátuma, és nincs döntés az IKA budapesti irodavezetőjének felmentéséről sem. A lap úgy tudja, a kormányváltás után kezdeményezett felmentést visszavonták, s bár eredetileg október elsejéig szólt a kurátorok felhatalmazása, az új kuratórium felállásáig - amely még hetekig eltarthat - érvényben marad a mandátumuk. Az Illyés Közalapítvány leköszönő kuratóriuma október 7-én tartja, búcsúülését, ezen már az új testület tagjai is részt vesznek - tájékoztatta az MTI-t Hadnagy Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkárának munkatársa. Hadnagy Miklós, akit várhatóan Szabó Vilmos államtitkár a közalapítvány budapesti irodájának vezetésére ajánl majd az új kuratórium figyelmébe, elmondta: a héten nyújtják be a Fővárosi Bírósághoz az új testület bejegyzésére irányuló kérelmet. A Magyar Nemzet információi szerint egyre nagyobb, személyzeti cserékre irányuló nyomás nehezedik a Határon Túli Magyarok Hivatalára (HTMH) a Külügyminisztériumból. Leváltották Gál Kinga általános elnökhelyettest, a gazdasági ügyekért felelős alelnököt, Misovicz Tibort és a Jugoszláviával foglalkozó főosztály vezetőjét, Pirityiné Szabó Juditot. Menesztették Tóth Istvánt, a Kárpátaljával foglalkozó főosztály vezetőjét is, helyére a Horn-kormány idején ungvári konzuli tisztet betöltő, a legnagyobb kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezettel, a KMKSZ-szel közismerten rossz viszonyban lévő Németh Jánost nevezték ki. /Vitatható felmentések, fejcserék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

2002. október 8.

A hetilap átvette a Magyar Nemzet cikkét: a határon túli magyarság minden életbe vágó ügyében példátlan bosszúhadjárat folyik. A fűnyíró végigment a minisztériumokon, az Illyés Közalapítványon, és gyakorlatilag szétverte a Határon Túli Magyarok Hivatalát. Az új kormány már az első napokban lecserélte a HTMH vezetőjét, így Szabó Tibor helyére Bálint-Pataki József került. Bálint-Pataki személye is védhetőnek tűnt: az új elnököt házon belül találták meg, ahol a Romániával foglalkozó főosztály vezetőjeként dolgozott. A hivatalnokot "Markó Béla esernyőhordozójának" nevezték a kollégái. A bonchidai református lelkész fia hamar felvette a kormány diktálta csapásirányt, azt nyilatkozva, hogy az Orbán-kormány évei alatt látványtámogatás volt a határon túliak érdemi segítése helyett. Így nyilván csak látványcélból kezdték újjáépíteni az Orbán-kormány támogatásával a kastélyt a HTMH-elnök szülőfalujában, és Patyomkin-egyetem az Erdélyben elindult Sapientia is. A Medgyessy-kormány stílustalanságára jellemző a régi elnökkel, Szabó Tiborral való bánásmód is: a kirúgásáról papírt nem kapott, egyezség a jövőjéről nem történt, lebeg a légüres térben. A következő lépés az Oktatási Minisztérium határon túli magyarokkal foglalkozó főosztályvezetőjének leváltása volt. Neki kerek perec megmondták: munkájával szemben nincs kifogás, de Markó Béla mást látna szívesen a helyében... Az RMDSZ elnökének - aki a nagyságrendekkel megnőtt támogatás ellenére sem tudta megbocsátani Orbán Viktornak, hogy rajta kívül Tőkés és mások is kapnak a magyar állami támogatásból - a választások után hatalmas mértékben megnőtt a befolyása a magyar kormányban. Markó már az első forduló estéjén elkötelezte magát, amikor (megelőlegezve a szocialista sikert) gratulált Medgyessy Péternek. Azóta a marosvásárhelyi Köcsög utcában székelő Szövetségi Elnöki Hivatal az egyetemes magyar nemzetpolitika fő cenzora: amire rábólintanak a Köcsög utcában, az a budapesti álláspont a határon túli magyarok ügyében. A Köcsög utca szelleme dühöng a magyar-magyar kapcsolatokban. Ez sok mindennek köszönhető, többek között annak, hogy Budapesten olyan kormány került hatalomra, amelyik nem ért a kisebbségbe szorult nemzettársak nyelvén és nem érti problémáikat sem (az MSZP-ben súlytalanná váltak azon kevesek is - például Tabajdi Csaba -, akik korábban foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel). Az MSZP-SZDSZ-nek nem kérdés a határon túli magyarok ügye, inkább púp a háton, ezért aztán a gyeplőt bedobták a lovak közé, hadd menjen a szekér arra, amerre akar. Igaz, a támogatásokat is visszavették: most már a maradék elv határozza meg a nemzetpolitikát, nem a nemzetépítés stratégiája. A hallgatólagos egyezség valahogy úgy szólhat: amit adunk, azt ti osztjátok akinek akarjátok, de cserébe nincs pofázás, kiálltok a budapesti kormány mellett és ellensúlyozzátok az ellenzék nemzetféltő sivalkodásait. A többségében baloldaliakból álló RMDSZ-vezetőség ezt a feladatot örömmel vállalta, annál is inkább, mert így eldönthették, ki maradhat és kinek kell mennie a határon túliak támogatásával foglalkozó magyarországi minisztériumokban és közalapítványoknál. Ez a helyzet rendkívüli módon sértő egy szuverén állam szuverén kormányára nézve (van a világon még olyan hely, ahol a támogatott dönti el a támogatók személyét?), és megalázó a többi régió magyarságára is. Miért ér többet Markó Béla szava vajdasági, felvidéki, kárpátaljai politikustársaiénál? Ríz Ádám helyébe tehát az SZDSZ-es vezetésű oktatási minisztériumba egy "miniszter embere" típusú ifjú titán került. A 25 esztendős utód tavaly diplomázott a jogon, és nincs tapasztalata a határon túli ügyben. Eddig egyetlen helyen dolgozott: a homoszexuálisok jogaiért vívott harcok okán közismert Habeas Corpus Munkacsoportban. A helyzet jól jelzi az SZDSZ mentalitását a kérdésben: nekik a magyar nemzet sorsa a Kárpát-medencében "melegek és más kisebbségek" szintű probléma. A későn kiírt pályázatot az új fiú személyére szabták, de a pontrendszer szerint így is Ríznek kellett volna nyernie tapasztalata, letöltött szolgálati ideje és végzettsége okán. Minő véletlen, nem ő nyert. Bár jó eséllyel megnyerte volna a munkaügyi pert, nem tiltakozott - annyira egyértelműek voltak a viszonyok, hogy nem látta értelmét ujjat húzni a hatalommal. Hogy az SZDSZ sem következetes, mi sem jelzi jobban, hogy az Illyés Közalapítvány kuratóriumába - a gyakorlattal ellentétben - nem a kérdéssel foglalkozó főosztályvezetőt delegálta az Oktatási Minisztérium részéről, hanem egy másik "szakértőt", Bretter Zoltánt. A következő felvonás az NKÖM-ben zajlott. Elekes Botond főosztályvezető egészen szeptember közepéig maradhatott állásában, ám észrevehette, hogy baj van: a legutóbbi MÁÉRT-re már leendő utódját, Lakatos Mihályt delegálták helyette. Amikor a cserére rákérdeztek a részvevők, az volt a válasz: ezt kérte Markó Béla... A múlt héten Elekes is megkapta az elbocsátó szép üzenetet, melyben - újra a stílustalanság és mérhetetlen cinizmus - az egykori főosztályvezetőnek referensi állást ajánlottak ugyanott, félpénzért. Csak emlékeztetőül: a Fidesz által lecserélt főosztályvezetők általában osztályvezetői beosztásba kerültek, közel ugyanannyi pénzért. Az Illyés Közalapítvány ellen is a Köcsög utca lihegett bosszút: nem tudták megbocsátani, hogy az elmúlt évben volt egy központi keret, amelyről nem ők döntöttek. Átláthatatlan az IKA rendszere - nyilatkozta többször Markó Béla, ám azt többen vallják Erdélyben, hogy az új erdélyi magyar retorika szerint az átláthatatlan kifejezés "nem én döntök róla, tehát nem tetszik nekem"-nek olvasandó. Az IKA összes döntésének eredménye különben olvasható a www.ika.hu honlapon, tehát csak annak átláthatatlan, aki nem szeret olvasni. A közalapítvány elleni lejáratási kampányban a hazai baloldali sajtó is komoly szerepet vállalt. A Népszabadság például június óta tizenhat alkalommal írt róluk elmarasztaló módon, ám egyszer sem kérdezték meg az irodavezetőt! Miközben Markó négyszer is megfogalmazhatta fenntartásait, az IKA helyreigazítási kérelmét válaszra sem méltatták... A HTMH kiürítése Pirityiné Szabó Judit főosztályvezető menesztésével kezdődött. A Délvidékkel foglalkozó szakember a legnehezebb időszakban bizonyított, például a szegedi folyamat megszervezésével. Kirúgták Tóth István főosztályvezetőt is, aki Kárpátalját felügyelte - helyébe a szocialista optikával "renitens" KMKSZ-szel közismerten rossz viszonyban levő Németh Jánost nevezték ki. Tegnapelőtt három embernek is távoznia kellett a hivatalból, köztük a gazdasági ügyekért felelős alelnöknek, Misovicz Tibornak is, akinek a nevéhez fűződik - többek közt - az Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel kapcsolatos tennivalók sikeres lebonyolítása, vagyis a Sapientia-program. Leváltották Gál Kinga általános elnökhelyettest, aki a kedvezménytörvény kapcsán nemzetközi fórumokon végzett komoly szakmai munkát, és lecserélték Jakab András főtitkárt is, a kedvezménytörvény egyik megalkotóját. Nem túlzás azt mondani, hogy lassan kiürül a HTMH, és megszűnik az érdemi munka - igaz, túl nagy szükség nincsen rájuk, hiszen a magyar-szlovák és magyar-román tárgyalásokon rendszeresen mellőzik a képviselőiket. A határon túli magyarokkal szembeni kormányzati apátiát Szabó Vilmos államtitkár generálja. Az a Szabó Vilmos, aki szerint az Orbán-kabinet "túlszerette" a határon túli magyarokat, és aki időt kért kinevezése után, hogy megismerhesse a problémát, aminek legfőbb felelőse lett. Szabó annak idején a hazánkban tanuló harmadik világbeli és arab diákokért felelt a Nemzetközi Előkészítő Intézet keretében, majd áldásos tevékenysége a Szocialista Internacionáléval való kapcsolattartásban teljesedett ki. Kinevezése óta egyszer sem vállalt nyílt televíziós vitát a régi kormány szakembereivel a határon túli kérdésben. Az elmúlt hónapok kormányzati mérlegéhez tartozik, hogy nem jutott pénz az Erdélyi Magyar Tudományegyetem idénre tervezett új szakjainak beindítására, egy fillért sem költöttek a kedvezménytörvénybe foglaltak megvalósítására (így például elmaradt a szülőföldjükön tanuló egyetemisták ösztöndíjának bevezetése), nem kapta meg a neki járó állami támogatást az IKA. Ugyanakkor akadt két és fél milliárdnyi kölcsön a miniszterelnök nagyváradi haverjának - plázaépítésére... A fűnyíró végigment. Talán csekély vigasz, hogy a rendszer nem tökéletes: ha az áldozat kihasználja a törvények és a nyilvánosság adta lehetőségeket (lásd IKA-ügy), akkor mindjárt homokszem kerül a gépezetbe és hibát hibára halmoznak. Úgy tűnik, a jövőben a következők fogják meghatározni a hivatalos magyar nemzetpolitikát: politikai és pénzügyi értelemben a maradékelv dominál (szakemberek helyett "kell neki egy állás" típusú haverok a döntési pozíciókban; "ennél kevesebbet már nem adhatunk" tétel a költségvetésben), mindezt áthatja a stílustalanság és a cinizmus ("túlszerették őket"), az elosztást pedig rábízzák a Köcsög utcai öncélú, kiscsoportos hatalmi érdekeket szolgáló politikusokra. Az adóforintok és adólejek korlátlan urainak nem ártana felidézni azt a nem is olyan régi pillanatot (Horn-kormány), amikor a fejük fölött megkötött román-magyar alapszerződés megszavazásának napján Kóródi Mária országházi alelnök a terem kiüríttetésével fenyegette meg a karzatra szorult, méltatlankodó határon túli magyar politikusokat. /A rombolás nemzetpolitikája - átvéve Magyar Nemzet, október 3-i számából. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 8./

2002. október 15.

Fejcserék a HTMH-ban címmel jelent meg rövid hír a Magyar Nemzet október 2-i számában. Eszerint leváltották Gál Kinga általános elnökhelyettest, Misovicz Tibor gazdasági alelnököt, Pirityiné Szabó Juditot, a Jugoszláviával foglalkozó főosztály vezetőjét és Tóth Istvánt, a Kárpátaljával foglalkozó főosztály vezetőjét. Ezzel kapcsolatban Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a Magyar Televízió Határátkelő c. műsorában, amelynek rendszeres vendége, október 8-án nyilatkozott. Kérdés: Komoly személyi változások álltak be most a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Egyes újságok azt írták, hogy a HTMH-t szétverték. Miért volt szükség ezekre a személyi változásokra? Bálint-Pataki József: Én semmilyen formában nem tudom elfogadni, különösen ezt a múlt idős megfogalmazást, hiszen a Határon Túli Magyarok Hivatalában nem álltak be - még - személyi változások. El kell mondanom, hogy a jó munkaszervezés érdekében várható a közeljövőben egy strukturális átalakítás, amelynek meglesznek a személyi konzekvenciái. De magam is éppen múlt héten, Mádl Ferenc köztársasági elnök látogatása idején értesültem abból az újságcikkből, ahol múlt időben: "változások történtek, lefejezés történt"... Meg kell mondanom, hogy ezt egy kicsit érdeklődéssel olvastam én is, és valahol a lefejezés azt jelentené, hogy a Hivatal elnökét fejezik le, és megvagyok, a fejem pedig a nyakamon van. Kérdés: Azt szerettem volna még megkérdezni, hogy azoknak a munkatársaknak, akik most már nem fognak olyan pozíciót betölteni esetleg a HTMH-ban, mint amilyenben voltak, marad az állásuk a HTMH-ban, vagy el kell hagyniuk a Hivatalt? Bálint- Pataki József: Arról, hogy valakinek el kell hagynia a HTMH-t, én nem tudok, és vélhetően leginkább én kellene erről tudjak. Akinek a szakértelmére szükség van, és vannak bőven a HTMH-ban, azokkal szeretnék a jövőben is együtt dolgozni. /Guther M. Ilona: Személyi változások a HTMH-ban? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

2017. november 30.

Kárpát-medencei asszonytalálkozó és díjátadó Budapesten
Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályvezetője és Maksay Ágnes rendező, a kolozsvári Video Pontes stúdió vezetője kapta idén az Arany Búzaszem Díjat, amelyet minden évben egy olyan magyarországi és egy olyan határon túli nőnek ítélnek oda, aki példaadóan áldozatot hozott a közösségért, a nemzetért. A díjátadóra a Budapesten rendezett 13. Kárpát-medencei Asszonytalálkozón került sor múlt szombaton.
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület és a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány szervezésében került sor az ide, sorrendben 13. Kárpát-medencei Asszonytalálkozóra. Tudatosan tartották az eseményt november 25-én, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkára ítéltek emléknapján, hiszen nem volt olyan közösség és magyar család a Kárpát-medencében, amelyet valami módon ne érintettek volna a Gulág, illetve a második világháború utáni magyarellenes megtorlások szörnyűségei.
A témáról Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány kuratóriumának elnöke tartott előadást. A hazájából kényszermunkára és raboskodásra a Szovjetunióba elhurcolt több mint 700 ezer ember tragédiájára emlékeztetve egyúttal felhívta a figyelmet az 1944–45-ös délvidéki megtorlásokra és arra is, hogy a második világháború befejezése után Vajdaságban is évekig működtek munka- és megsemmisítő táborok. Az emlékezés és tiszteletadás része az utódok közösségerősítő szerepvállalása, a biztató jövőkép kialakítása. Az asszonytalálkozón erre a témára A boldogabb Kárpát-medencei családokért címmel konferenciát is tartottak.
A találkozó keretében átadták az Arany Búzaszem-díjat. A díjat a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége 2008-ban alapította melyet minden évben egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek, asszonynak ítélnek, akik – a mai világ önzésén felülemelkedve – példaadóan hoztak áldozatot a közösségért, a nemzetért.
Idén Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályvezetője és Maksay Ágnes, a kolozsvári Video Pontes filmstúdió vezetője részesült ebben a megtisztelő elismerésben.
Pirityiné Szabó Judit tevékenységét méltatva Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke kiemelve a díjazott kapcsolatteremtő szerepének eredményeit a vajdasági, a horvátországi és a szlovéniai magyar közösségek életében. Képes Magyar Újság (Eszék) kepesujsag.com

lapozás: 1-5